25 - 28 (11-18) Dunaferr NK: Ungureanu, Lovász 1, Borbás 2 , Laluska 1, Gáspár, Ferling 3, Nagy I. 1 Csere: Sirina (kapus), Mörtel 5, Őri 6 , Pigniczki 4, Balogh, Kovács A., Vincze 2. Edző: Kovács Péter. Igazi rangadóra került ma sor a Dunaferr Sportcsarnokban, ahol kézilabdázóink a nagy rivális Ferencváros csapatát fogadták. A tét hatalmas volt, hiszen újvárosi siker esetén helyet cserélt volna a két csapat a bajnoki tabellán, a zöld-fehér győzelem viszont azt jelentette volna, hogy a vendégek lépnek elő a bajnokság egyik nagy esélyesévé, míg a mieink a harmadik helyért küzdhettek volna tovább a Cornexi gárdájával. Hosszú hidegzuhany Nem kezdte rosszul a mérkőzést együttesünk, hiszen sikerült kivédekezni az első fővárosi támadást, majd Laluska révén gyorsan a vezetést is megszerezte Kovács Péter együttese. A folytatás viszont maga volt a rémálom. A Fradi gyorsan egyenlített, majd Tóth és Kirsner góljaival gyorsan kétfás előnyre tett szert, miközben a mieink lövései rendre elkerülték a Fradi kapuját (1-3). Sajnos a továbbiakban sem úgy alakult a meccs, ahogyan elterveztük, mert Ferlingék képtelenek voltak utat találni a vendégek kapujáig, akik viszont könyörtelenül kihasználták a mieink védekezési hibáit, s mindössze kilencpercnyi játékot követően már öt fával is vezettek (2-7). A mieink helyzetét ráadásul nehezítette, hogy egy ütközést követően súlyosan megsérült Ungureanu kapus, aki már nem is tudta folytatni a játékot, így nagyon hamar elveszítette egyik kulcsemberét a Dunaferr. Időt is kért Kovács Péter, de ez sem érte el a célját, mert a folytatásban is az történt a pályán, amit a Fradi akart. A mieink lövései rendre elakadtak a blokkoló ferencvárosi kezeken, vagy éppen Haris védett könnyedén, s a lelkes fővárosi szurkolótábor legnagyobb örömére, a huszadik percben már a kiütés szélére került a kilátástalanul játszó hazai csapat (6-14). A félidő utolsó tíz percében felváltva szerezték góljaikat a csapatok, s bár még ekkor is lett volna esély a felzárkózásra, de a kulcspillanatokban rendre jött egy rossz lövés, egy technikai hiba, s ennek is köszönhetően 11-18-as Fradi-előnnyel vonulhattak tízperces pihenőre a csapatok. Küzdelem, de vereség A második harminc percre egy teljesen más felfogásban kézilabdázó Dunaferr futott ki a pályára, s végre a hazai szurkolóknak is megjött a hangja, miután Pigniczki, Ferling és az egyre inkább magára találó Mörtel találataival, mindössze tízpercnyi játékot követően felzárkóztunk három fára (18-21). Azonnal időt kért Németh András, s rendezte is a sorokat, mert a következő három gólt a Fradi szerezte, így a félidő derekán már ismét hat góllal álltak jobban a vendégek (18-24). Együttesünk azonban nem adta fel a harcot, s ha lassan is, de ismét elkezdte ledolgozni hátrányát. Köszönhetően elsősorban hatékony védekezésének, mely ellen ebben az időszakban nem volt ellenszere az egyre inkább fáradó zöld-fehéreknek. Bár a mieink sem sziporkáztak támadásban, Mörtel, Vincze és Ferling góljai után őrjöngött a hazai publikum, mert öt perccel a meccs vége előtt ismét teljesen nyílt volt az összecsapás (25-26). Három minutummal a végső dudaszó előtt azonban Lovászt kiállították a játékvezetők, s ezt ki is használta a Fradi, mely Tóth Tímea újabb két góljával, s Pastrovics bravúrjaival kiharcolta a 25-28-as győzelmet. Együttesünk hiába küzdött tehát remekül a második félidőben, az első harminc percben akkora előnyt adott a Ferencvárosnak, hogy azt már nem tudta ledolgozni, s a vereség egyben azt is jelentette, hogy a mieink reményei elszálltak a második hely elérésére. A hátralévő két fordulóban már csak az lehet a célja csapatunknak, hogy a tavalyi évhez hasonlóan, megszerezze a bronzérmet, ehhez persze az is kell, hogy helyt álljon a címvédő ETO otthonában, s hazai pályán legyőzze a Cornexi gárdáját. forrás: http://www.dferrhandball.com
|
