DUNAFERR:
Sirina - MEHLMANN 5(2), KINDL 5, Bulath, Gáspár 1, Ferling 4, NAGY I. 4,
Cserék: Hoffmann, BORBÁS 5, Lovász 3, Vincze, Radilovics 4(1)
Edzõ: Kiss Szilárd

Fordulatos rangadót nyert meg a Dunaferr, amely fantasztikus hajrájának köszönhette a sikert. A Cornexi-óriási lehetõséget szalasztott el, mert csak két szélsõje játszott végig magas színvonalon.

A szerdai rangadót mindkét csapat élet-halál csatának tartotta és ennek megfelelõen kellõen feltüzelve lépett pályára. A hatalmas feszültség fõleg a támadások mielõbbi befejezésének erõltetésében, valamint a hézagos, ideges védekezésben tükrözõdött. A hazaiak többnyire Mehlmann Ibolyára játszották figuráikat, a Cornexi pedig, amelybõl hiányzott a sérült Tápai Szabina és Lõw Andrea, megpróbálta széthúzni ellenfele magas védõfalát, valamint Balogh Bea révén gyors lerohanásokkal is szívesen kísérletezett. Igaz, Nagy Ivett is többször megiramodott, amikor lehetõséghez jutott.

Tápai Szabinát Pádár Margit helyettesítette, a balátlövõ Brigovácz Nikolettet és Jelena Korgyukot folyamatosan cserélte Szabó Edina edzõ. Sirina Irina kapuja elõtt rettentõen erõszakos, a régi remek Dunaferrt idézõ védõfal állta útját a fehérvári akcióknak. A Cornexi eleinte nehezen törte át a felállt falat és gondjait fokozta, hogy még emberelõnyben sem tudta megállítani Mehlmannt. A válogatott átlövõvel a gólszerzésben Borbás Rita, Kindl Gabriella és Nagy Ivett tartott lépést. Radulovics Bojana, a Dunaferr legfényesebb csillaga elõször csak a 25. percben lépett pályára. Szükség is volt a higgadt vezéregyéniségre, mert az óriási iram, a nagy rohanás közepette igen sok hibát követtek el az újvárosiak. Igaz, hasonló bakisorozatot a vendégeknél is láttunk.
Különcsatát vívott a mezõny két klasszis irányítója, Ferling Bernadett és Siti Beáta. A fehérvári sztár dolgát nehezítette, hogy Borbás semlegesítése is többnyire rá maradt, de ekkor Szabó Valéria vette át Ferling õrzését.

A fordulatos csatában akkor szerzett jelentõsebb elõnyt az idegenben is bámulatosan küzdõ Cornexi, amikor Sugár Tímea bravúrjai kiegészültek a védõk mozgékonyabb, hatékonyabb játékával. Balogh Bea remeklése önmagában azért volt kevés, mert társai – Kenyeres Fanni kivételével – támadásban gyakran elszórták a labdát, a kontrákból pedig felzárkózott a hullámvölgybõl kikecmergõ Dunaferr. Radulovics lélektanilag fontos gólokat lõtt, miközben Pádár megkapta harmadik kétperces büntetését. Ekkor már Lovász Zsuzsa helyén Mehlmann játszott jobbszélsõt, Kindl Gabriella és Ferling Bernadett pedig a védelem tengelyében állt. Sirina a második félidõben Fortunával is pertuban volt.

A fáradó fehérváriak támadásait szinte nem is kellett kivédekeznie a Dunaferrnek, mert a vendégek maguk elrontották, rossz passzokkal, pontatlan lövésekkel. Radulovics is a legjobbkor találta meg lövõformáját, Sirina pedig kottából védte Brigovácz lövéseit. A még nem jól játszó, de káprázatosan küzdõ, parádésan hajrázó Dunaferrt vastapssal ünnepelte közönsége.

MESTERMÉRLEG

Kiss Szilárd, a Dunaferr edzõje:
A Ferencvárostól elszenvedett vereség után nehéz volt talpra állítani a csapatot. A lányok mindvégig bíztak a gyõzelemben, és akkor sem adták fel, amikor a Cornexi már két-három góllal elhúzott. Együttesem teljesítménye ezúttal nem hullámzott annyira, mint korábban, és ezt bizonyította, hogy vesztett állásból is talpra tudott állni. Bízom benne, hogy a lányokban megmarad ez a gyõzni akarás

Szabó Edina, a Cornexi-Alcoa edzõje:
Sajnos nem tudtuk megtartani elõnyünket. Ennek egyik legfõbb oka az volt, hogy Pádár a harmadik kiállítása után kénytelen volt elhagyni a küzdõteret. Ez mind a támadásainkat, mind a védekezésünket döntõen befolyásolta. Játékosaim között nem akadt, aki bátran vállalkozott volna átlövésre,s támadásban sok labdát eladtunk. Háromgólos elõnyünknél meg lehetett volna fogni a Dunaferrt. A végén azért sem tudtunk eredményesebben küzdeni, mert a sok kiállítás hátráltatott bennünket.

Szakértõ: Bakos István volt válogatott kapus

Nem adták fel

"Két egymást jól ismerõ együttes csapott össze. Nyílt sisakkal küzdöttek a lányok, mindenki nagyon igyekezett támadásban. Eközben a védekezésrõl olykor mindkét oldalon elfeledkeztek. A hatalmas rohanás sok erõt kivett a csapatokból, ugyanakkor a hazaiaknak sikerült némi energiát tartalékolniuk a hajrára. A folytatásban a Cornexi is nagyszerûen védekezett, és méltó vetélytársa volt a jól hajrázó újvárosiaknak. A csapatok megmutatták, milyen a modern kézilabda. Gyorsan játszottak, teljes erõbõl küzdöttek, egy percig sem adták fel. A Dunaferr még messze van valódi tudásától, de ezúttal óriási akaratának köszönhetõen megverte egyik legerõsebb hazai vetélytársát."

Forrás: NsOnline